A sakkozás ezer arca

(László Laura, Radnai Ádám)

Ahány ház, annyiféle sakkozás – talán kevesen gondolják, hogy ezt az ezeréves táblajátékot hányféleképpen játsszák és hányféle dimenzióból lehet megközelíteni, és itt nem elsősorban a különféle sakkvariánsokra (hexasakk, csillagsakk, hengersakk stb.) gondolunk, hanem magára a klasszikus játékra. Mindenkinek megvan a maga stílusa, a maga tudásszintje, a maga elhivatottsága és persze a maga baráti köre, ahol a szabadidőt csakis a sakk jelentheti. Van, aki online szereti, van, akinek fontos a szemkontaktus, van, aki a rejtvényekért van oda, vannak a bullet- vagy villámsakk-rajongók, mások csak a „vasárnapi ligában” játszanak, míg megint másokat el sem lehet űzni a táblától, legyen az valós, virtuális, vagy éppen képzeletbeli. A következőkben vázlatos kísérletet teszünk a játék sokféleségének felvillantására, fokozatosan haladva a parksakkozótól a mesterig. A felsorolásban remélhetőleg mindenki felismeri saját magát, vagy megtalálja a neki megfelelő szerepkört.

I. Tanítás

Legelőször is a sakk oktatásáról és annak módjairól kell beszélni, hiszen itt is változatos a paletta, céloktól és elvárásoktól, tudásszinttől, gyakoriságtól, intenzitástól függően.

            Létezik a mester, aki az edukáció legmagasabb szintjét képviseli. A tanítás számára életforma, elsősorban az emberré nevelés a célja, az adott sport pedig ennek válik eszközévé. A mester átfogó szemléletű, ő az, akire rá lehet bízni a tanuló vagy tanulócsoport teljeskörű szakmai (és persze emberi) koncepcióját, vezetőedzőként, professzorként működik.

            Őt követi az edző, aki versenyszinten, intenzíven és személyre szabottan oktat, általában hosszabb ideig segíti a tanítvány fejlődését. Munkája beépülhet a mester szakmai programjába, magas szintű tudás átadására és professzionalizmusra hivatott.

            Az előadó alkalmanként oktat, a legváltozatosabb tudásszinteken találkozhatunk vele. Egy-egy téma szakértőjeként is elképzelhető, melyet alkalmi oktatásával remekül meg tud világítani, így az edző és a mester sokszor dolgozik velük, a diák érdekét előtérbe helyezve.

            Legvégül az oktató munkájára kell kitérnünk, aki szakköri szinten tanít, gyerekekkel, felnőttekkel is foglalkozhat. Előbbi esetben kiemelt szerepe és felelőssége van a sakk megszerettetésében, és annak a tömegbázisnak a kiépítésében, mely végső soron minden nemzet élsakkozásának alapját nyújtja.

II. Versenyzés

A legmagasabb szintet a versenyzést életformaként űző profi játkosok, vagyis az élsportoló sakkozók jelentik. Időben összeállított éves versenynaptáruk mindennel szemben elsőbbséget élvez, a megmérettetésekhez és a felkészülési időszakhoz – melybe a fizikai sport és a regenerálódás időszaka is beleszámít – igazítják egyéb tevékenységeiket.

            A versenysakkozó nem a profi szintnek megfelelő gyakorisággal és intenzitással, de sokat versenyzik a mielőbbi fejlődés érdekében. Leggyakrabban a civil és a hivatásos sakkozó határmezsgyéjén áll, véglegesen nem döntve még egyik életforma mellett sem.

            A „CsB” vagy csapatbajnoki játékos a hobbi szintnél magasabb, de a versenysakkozónál alacsonyabb szintnek felel meg. Sokszor szenvedélyesen szereti a játékot, de munkája mellett csak hétvégente tud időt szakítani a versenyzésre a csapatbajnoki mérkőzéseken, ami általában vasárnapi egy hosszúpartit (5-6 órás elfoglaltságot) jelent havonta 1-2-szer.

            Az ún. „snellhiéna” a gyors játszmák szerelmese és szakértője, nemcsak versenykörülmények között, hanem parkokban, aluljárókban, pubokban isgyakran lehet velük találkozni, olykor komoly tétekkel sakkoznak.

            A könyv- vagy feladványszerző a sakk teoretikusabb oldalát fogja meg. E műveket általában nem a versenysakkozók írják, persze a szupernagymestereknek is vannak könyveik, deáltalában már nem aktív játékosként szerkesztik meg azokat. A feladványszerzők a sakk egy igen kreatív szeletét ragadják meg, fókuszukban sokszor a különféle trükkös taktikák állnak, de gyakran eveznekaz esztétikum és az egzotikum vizeire, hogyolykor szabálytalan állásokból kialakulósegítőmattokat, önmattokat, vagy éppen 112 lépéses mattokat alkossanak meg.

III. Hobbi játék:

Aki egyszer elkezd sakkozni, az örökre a játék rabjává válik – a visszavonult sakkszeretőkkel legalábbis így áll a helyzet. Ők a család sakkbajnokai, jó esetben tőlük tanulnak meg az unokák is sakkozni, nekik viszont nincs már idejük / erejük / motivációjuk újra versenyezni, tanulni.

A játékkedvelő múltjában nem biztos, hogy sok sakkos élményt találunk, de érzi, érti a játék különlegességét és szívesen foglalkozik a sakkal rokon egyéb logikai és táblajátékokkal is.

A kibiclelőt sokan nem kedvelik, mert mindig mindent jobban tud: főként azok nem, akik éppen sakkoznak, hiszen minden álláshoz van kommentárja, melyet meg is oszt a játékosokkal. Bárki lehet kibicelő, de a profikat és a versenysakkozókat ritkán jellemzi ez a fajta sportszerűtlenség – a kibic a saját játszmáiban ráadásul sokszor már nem látja olyan tisztán a motívumokat, mint kívülálló belebeszélőként.

A parkjátékos nem köti „játékszenvedélyét” intézményekhez, versenytermekhez,bárhol képes sakk-központú összejövetelt tartani és bárkivel leül egy partira, ha megfelelő a tét, sokszor nehéz játszani a „vegytiszta” körülmények közül vagy a versenyek világából érkező, képzett fiatalnak a szemfüles, minden hájjal megkent „szabadtéri” sakkozók ellen.

A feladványfejtő a sakkot a Sudokuhoz hasonló rejtvénynek és alapvetően szórakozásnak, kellemes szellemi erőfeszítésnek tekinti, teljes partit ritkán játszik, nem a játszmákban leli örömét.

IV. Szervezés:

A sakkozás egy igen lényeges, de sokszor méltatlanul háttérbe szoruló része a szervezés, mely nélkül nem valósulnának meg azok a létfontosságú, és a „sakkévet” sokszor hagyományosan tagoló rendezvények, ahol akár a szabadidőt tölthetjük el hasznosan, vagy ahol éppen a versenyzők fejlődési lehetősége biztosítható.

            A versenyszervező természetesen a versenyekért és azok körülményeiért felel, legyenek azok sakkszakköri háziversenyek, egyesületi szervezésben megvalósuló értékszámszerző megmérettetések, NB I-es (élvonalbeli) csapatbajnokságok, vagy éppen a – 2024-ben például Magyarországon aktuális – Sakkolimpia.Az ő feladata a szállás, a megfelelő méretű és infrastruktúrájú versenyterem, az étkezés, az esetleges szponzorok és a díjak menedzselése.

Mivel a sakkot gyakran csapatban is játsszák, lényeges szerepet tölt be a csapatkapitány, aki lehet például egy iskolai sakkoktató, aki kerületi versenyre viszi tanítványait, de lehet éppen egy egyesületi edző vagy „stratéga”, aki a csapatbajnokságokra (ifjúsági vagy felnőtt) állítják össze a legmegfelelőbb összetételt, taktikát.

A szövetségi alkalmazott a Magyar vagy a Budapesti Sakkszövetség beosztottja, változatos munkakörben: lehet versenyigazgató, akik a versenyeket átfogóan koordinálják és játékvezetőket küldenek a versenyekre, lehet titkár vagy főtitkár, aki az adminisztratív teendőket végzi, de lehet akár játszmafeldolgozó, aki a csapatbajnoki partikat és egyéb adatokat tölti fel a szövetségi honlapokra.

A tudósító és újságíró a nagyobb, fontosabb versenyekről és sakkeseményekről ad hírt, interjúkat készít a játékosokkal, edzőkkel, kapitányokkal, adott esetben játszmákat mutat be. Lehet sakkhoz nem értő civil, lehet akár amatőr játékos, vagy éppen szakértő, visszavonult mester és játszmakommentátor is. A magyar sakkozás országos terjesztésű legendás lapja napjainkban a Magyar Sakkvilág.

Versenybíró vagy játékvezető nélkül nincsenek versenyek, bár az ő tevékenységük sokszor „láthatatlan” munkának tűnhet. Viszonylag ritkán kell közbeavatkozniuk, de amikor meg kell tenniük, nagy a felelősségük, ezért igen fontos, hogy állandóan képezzék magukat és kövessék a lefrissebb szabálymódosításokat, valamint értsék a versenyzés lélektanát. Általános, hogy a kezdő gyerekek tömegversenyeitől a nagymesterek szupertornáiig arányosan egyre kevesebb feladata van egy bírónak, de ahogyan a versenyek tétje, úgy a döntések súlya is nő.

A sakktörténész a játék históriájának és érdekes eseményeinek szakértője, ismeretei a versenysakkozók szemléletét is nagymértékben alakíthatják – sok esetben idézik érdekes emberek érdekes játszmáit,ismerik a korai játékszabályokat, egyszóval tudják, honnan jön a sakk – s a klasszikus, régi játszmák révén, valamint azok alapeszméinek felfedezésével talán azt is, hogy merre tart.

Mint mindenhol, a sakk világában is léteznek kereskedők, akik a legkülönfélébb termékeket bocsájtanak áruba: könyveket, adatbázisokat, sakkgépeket, elemzőprogramokat, újságelőfizetéseket, gyémánt tagságot online programokra. Gyakran találkozni velük nagyobb versenyek előtereiben, hivatalos sakkboltként a Magyar Sakkvilág shopja működik a Magyar Sakkszövetség épületében.

Számítógépes erőforrások nélkül ma már a sakk sem képzelhető el, s a gépek forradalma a sakkprogramok, elemzők piacának is rendkívül kedvez – ebben az irányban tevékenykednek a programozók, akik egyedi ötleteikkel nemcsak a legjobb lépések céljából kutatják az algoritmusokat, de például a különböző sakkal kapcsolatos honlapok interaktív, virtuális játékélményét is napról napra fejlesztik.

Némileg hasonló szerepkörben találjuk az adatbáziskészítőt, aki a különböző anyagokat (sakkjátszmák gyűjteménye, megnyitások enciklopédiája, elemi végjátéktípusok, játékosok értékszámváltozásai, repertoárja stb.) tesz elérhetővé a virtuális térben, hogy hozzáférésük, konzerválásuk egyszerűbb legyen, valamint hogy használójuk könnyebben kontextusba helyezze azokat a többi, számítógépen elérhető sakkhálózat elemeivel.

Végül, de nem utolsósorban a szponzort kell megemlítenünk, aki szolgáltathatja például egy komplett egyesület, vagy éppen egy verseny(sorozat) financiális hátterét és / vagy díjalapját. A szponzorációra a sakkozás állami támogatásának függvényében hárul kisebb vagy nagyobb szerep, de megléte alapvetően emeli egy esemény nívóját, hírértékét, mellyel a sakkozás népszerűsítéséhez is rengeteget tesz hozzá.

Add your thoughts

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük